Zalavári András

Mesék indították az életem, történetek kísérték végig, és most ismét a mesékhez tértem vissza.

Kiskoromban égetni valóan rossz gyerek voltam. Egyedül a népmesékkel tudtak lekötni – ideig-óráig.

Felnőttként roppant komoly ember lettem: villamosmérnök. Aztán még komolyabb: műszaki tanár. De a történetek mindig fontos részét képezték az életemnek.

Úgy gondolom, hogy nem szerencsés az egyoldalúság. Engem műszaki szakemberként a humán gondolkodás, humán szakemberként pedig a műszaki észjárás vezet a teljesség (egész-ség) felé.

Szerettem volna jobban érteni magamat és mások belső történéseit, ezáltal jutottam a csoportanalízishez, s így lettem a CSAKIT által kiképzett csoportvezető. Aztán a táncterápián át vitt az utam a nonverbális csoportterápiákhoz, a művészetek komplex alkalmazásához.

A játszók saját örömére alkotott történetek vezettek később a drámapedagógia területére. Majd a nézőközönség előtti megmérettetés igénye az amatőr színjátszáshoz, rendezéshez, darabíráshoz.

És most visszaérkeztem a mesékhez: alkotó-fejlesztő metamorphoses-meseterapeuta lettem.
Copyright © 2018 mesegit.hu