Az ördög és a vadkörte

Egy napos őszi délutánon az ördög hazafelé baktatott az erdőben. Lakodalomból érkezett, ahol alaposan telezabálta magát, és jócskán ivott a borból is. Nézelődött, fütyörészett, majd az ösvény mellett észrevett egy kis kupac vadkörtét. Elröhögte magát, megoldotta a nadrágja elejét, és azt mondta magában:

– Hah, vadkörte, vackor, mit nekem az ilyesmi! Semmire se jó – azzal jólesően lepisálta a kupacot.

Egy héttel később aztán a szemerkélő eső, a hideg szél és a távolból hangzó mennydörgés megint az erdőben találta az ördögöt. Egyik kezével a kabátja gallérját fogta össze, a másikkal a foszlott kucsmát nyomta a fejéhez, úgy igyekezett, enyhén lihegve. Napok óta nem evett, csikarta a gyomrát az éhség.

Egyszer csak meglátta a kupac vadkörtét. Megállt, elgondolkozva nézte a gyümölcsöt a földön, aztán lekuporodott, és felvett egy körtét a kupac tetejéről.

– Ez nem pisás! – állapította meg, és két harapással végzett is vele. Aztán felvett egy másikat.

– Ez se pisás! – mondta, és megette azt is. Jött a harmadik:

– Ez se pisás!

Egészen addig kuporgott ott, amíg az összes vadkörtét meg nem ette. Aztán felsóhajtott, egy nyögéssel talpra állította magát, és elsietett.

Kép: idac-aoc.fr
Copyright © 2018 mesegit.hu